Elég régen ünnepelhettük e színvonalas sajtóorgánum utolsó cikkét,hát elérkezettnek láttam az időt,hogy szórakoztassam kis(s) számú,ám annál lelkesebb olvasóközönségünket.
A nyár eddigi legmeghatározóbb élményét minden kétséget kizáróan a diákmunka jelentette. A történet 3 becsvágyó,lelkes,szívós,kitartó,türelmes hősről szól,akik még iskolaidőben döntötték el,hogy ők bizony ezen a nyáron dolgozni fognak,dolgozni többek között a kisnyugdíjasok nyugdíjáért,melyet ők kiállhatatlan magatartással,kötekedő,már-már agresszív viselkedéssel honorálnak. Vigyázzatok én mondom,mert a következő cikkem rólatok fog szólni!!!
Hogy ki is ez a három, heroikus küzdelmeken, szélsőséges élethelyzeteken áteső fiatal?
*Asbóth Bence(18!) A focista,minden szombathelyi kocsma ismerője és törzsvendége. Higgadtsága és kitartása méltán emeli őt a hősök névsorába.
*Gasztonyi Dániel(17:() én:P
*Gasztonyi Ádám(15) A zöldfülű, több jót most nem tudok :(
Felmerülhet a kérdés, hogy miért is lehetett olyan durva ez a meló,nos ehhez először is meg kell ismerkedni a munkatársakkal:
Iván gazda (?) A címzetes főnök,alakját mítoszok lengték körül. Sejtelmes megjelenéseit többnyire egy szar Rába teherautó idézte elő,melyet szereltek mint az atom,de az még 2 hét után is baxott megszerelve lenni.
Ágnes asszony (?) Az igazi főnök, reggelente a munka kezdetét jelentette megjelenése,így természetesen általános utálatnak örvendett,melyre még tudott tenni egy lapáttal mikor baszogatta az elcsigázott triót az 50 fokos tűző kánikulában. Már első naptól kezdve kiemelt baszogatásoknak örvendett kis csapatunkból Bijou(18).Oka ismeretlen :o
Géza a paraszt(?) Az Erdélyből elszakadt hazánkfia a tajtparasztok sorába nyert bebocsátást. Előkelő címére bőségesen rászolgált válogatott parasztságaival melyeknek se szeri se száma. Egy igazi bunkó akire méltán lehet büszke kedves édesanyja,hogy megtámogatott minket vele,amikor megfialta. Néhány példa: nála a természetbeli hugyozás együtt jár segge petárdáztatásával. Alig hittem a fülemnek,mikor káposztapalánta szedés(fasza eh?) közben a hátam mögött megindult az augusztus 20.-i tűzijáték. Ez mind semmi az ebédekhez képest, melyet vele költöttünk el. A válogatott koszrétegtől,melyet kezén hordott nem vált meg az étkezések előtt,sőt nyelvével még meg is tisztelte,ha disznó étvágyának valami nagyon ízlett. Természetesen ha ez ember ilyen orbitális tahóparasztsággal találkozik már fel sem veszi,ha ez a bunkó az izzadt csöcsét vakarja,vagy elcsórja az ember poharát amit éppen csak letett az abból való fogyasztás után.
Karcsi a felvilágosultabb paraszt (?) Az előbb említett überbunkóval együtt érkezett hazánkba a jobb megélhetés reményében. A két ember egymással összehasonlíthatatlan, ám ő is kimutatta a foga sárgáját.(erről majd később)
Kati néni a szókimondó nyugdíjas(?) Már első találkozásnál éreztük,hogy ez a néni nem teljesen százas,egy ritka ronda fülvédőt tűrt meg fején,azt hittük a jóisten sem tudja majd leimádkozni onnan (3 napig rajt volt a szeles idő miatt),de végül is az érkező meleg idő megtette.2 csüngőhasú tulajdonosa és egy böszme kutyáé akivel farkasszemet néztek a tökeim egyszer.
Marika a meggyszedő és szakács (?) Kati néni legjobb barátnője,aki egyik meggyszedés alkalmával annyit eszegetett meg,hogy később,elmondása szerint kiadogatta önmagából az anyatermészetbe.
Zsolt a csendes helybéli (?) Na ő egy ilyen feka kis szakállas muksó volt,aki aztán tényleg semmi vizet nem zavart. Egyes megnyilvánulásaiból sejteni lehetett,hogy utálja a korábban említett Géza urat,de többet nem adott ki magából.
István a hangosabb helybéli (?) Ő két főnökünk házasságának gyümölcse, vagyis a gyerekük. Legszimpatikusabb mind közül, körünkben a legkedveltebb munkatárs.
A minket körülvevő emberek után magáról munkáról:Hosszadalmas lenne leírni az összes nap történését,ezért kiragadtam egyet,mely úgy gondolom az egyik legérdekesebb volt...elvolt ez is kulelva mint a többi...
Minden úgy indult mint egy átlagos munkanap,megérkeztünk 9-re,tettük volna le a pennánkat,hogy fújjunk egyet,mire megérkezett Karcsi és vigyorgó pofával nyögte a gencsapáti szembeszélben elszenvedett lelki sérülések nyomát viselő arcunkba,hogy "Ná méhetünk dógozni e?" Ekkor még ő sem tudta,hogy egy nehéz nap áll előtte :D.
Kiértünk a munkaterületre,ahol már várt ránk a kapálás,természetesen tűző napon. Ekkor játszódott le egy párbeszéd mely örök emlék marad az egyszer hétszentség.
Ágnes asszony: Karcsi szedd ki a parlagfüveket,mert nem fogja a kapa!
Karcsi:Ágii kí kell szední a többít es me azokat sem viszi a kapa!
Á:Karcsi csak a parlagfüvet :)
K:Ágíí,hát itt es akkora a fűjj én kíszedem az összeset he!
Á: Nem kell csak a par-lag-fü-vet!
K:EMBEEEEER! HÁ NE IDEGEJJÉ FÖL! MONDOM KIKELL EZEKET ES,HÁT NEMÉRTEED??BEGAZULOK KISZABOK MINDENT (a döbbent csend közepette Kari vad tajtékkal esett neki a susnyáknak és horribilis indokolatlan mennyiségű gazt szabdosott ki) majd:
K:SZEGÍNY PALÁNT HAD ÉLJEN! JOGA VAN AZ ÉLETHEZ! (na mondtam magamba ez sem normális,túl sok időt tölt együtt bunkókapitánnyal..)
Máig érthetetlen mi az Isten ütött az addig nyugodt és kiegyensúlyozott Karcsiba,de tény az a nap nem az ő napja volt.
Elérkezett a délutáni műszak mikor is szőlőkarókat vertünk le és kötöztünk. A nap hőse lassan de biztosan elindult az autó felé,ahonnan egy WC papírt vételezett. Körülszemlélt,vélhetően,hogy szemébe akadjon egy nyugodt zúg ahol átadhatja ajándékát a külvilágnak. Nincs mit szépíteni ezen:kegyetlen hasmars jött rá. A bokorból 20 perc múlva került elő,már majdnem keresőosztag szerveződött,tartva attól,hogy ez a kis incidens annyira kimeríti,hogy elfekszik valahol végkimerülésben.
Hogy a nap hátralevő részében mi történt azt nem tudjuk de induláskor orrunkat az a megtiszteltetés érte,hogy beleszagolhatott Kari alkotásába az északi szél segítségével.
Remélem tetszett ez a kis(s) leírás és bánjátok,hogy nincs ilyen fasza munkahelyetek XD!!
Hajrá Hali,hajrá Szombathely!
/Gyzmo product/
